"Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelol sütne ránk a nap."

"A szerelem azé, aki szeret, nem pedig azé, akit szeretnek."

"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly."

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhojén, mely ragyog,
És rajta túl derengo csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha csillan a teton,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
"

"Mint szakadék szélén orült zenész,
úgy táncolok szíved peremén.
Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is
repülhessek feléd!
"

"Élvezem én az életem veled
Hívogat a szavad, simogat a kezed
Ajkaink összesimulva
Csókod édesen olvad ma
Szívem epedve reád vár
Mi az mi téged rabként zár
Nem enged hozzám szabadon
S én kívül maradok a falakon
Nem bírom soká nélküled
Hívó szóm mért nem leled?
Míg kétségek között remélek
Szerelmes vágyban elégek.
"

"Csillagokat nézel, szép csillagom.
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel.
"

"Ne félj hát, mert veled vagyok..
.
Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy
Ha tengereken kelsz át veled leszek
És ha folyókon, nem borítanak el ..
.
Mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem
És szeretlek!
"


"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,
tested melegét magamba szívni, láthatatlanul
ott lenni minden jóban,
minden kimondott mondatodban,
az ételeidben a mosolyodban,
lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,
minden gondolatodban.
"
"Szeretnék szemed kútjába merülni,
mélyére szállni, s odalenn
megérinteni, ha már egyedül vagyok
a végtelent.
"

"Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
-s hogy ez megeshetett,
úgy érzem :becsesebb
életnél, halálnál.
"

"Vakon vágtázva is, és át tuzön-vízen,
megmértük végre: mekkora lehet Két végtelen!
-Se gyoztesen, se vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
"

"Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
"

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy.
"

"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgo, s áradó vagy bennem, mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint koben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
a zizzenve röppeno kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom,


mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben, s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belolem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon, és csöppje hull a méznek
s mint szivárvány golyó ragyog a teríton,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még idom
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ
s idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hus tenyeredben.
"

"Az az ember, akit bennem szeretsz,
természetesen jobb nálam:
én nem vagyok ilyen.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.
"

"Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit nekem csak magad!
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat!
Hagyd az ajtót tárva-nyitva
Rohanj hozzám, hogy már lássalak..
.
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem

Ölelj engem, erosebben
Buvös körödben vágy éget el
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
Ne szaladj el tolem hirtelen..
.

Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem...
"

"Írnom kell, rólad, rólam,
érzéseimrol, neked, magamnak.

Örök igazság: a szerelem
a legnagyobb, a legszentebb
dolog, mit ha nem ismersz


nem vagy no, nem vagy férfi.
Kell valaki, aki megért téged,
kell, hogy úgy érezd megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret,
s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.
Vele álmodsz, vele ébredsz fel.

Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten
s ha megleled, s azt hiszed, a tied,
soha el nem veszted, mint esocseppet
a végtelen tenger, elnyel, magába fogad
a csoda, a gyönyöru, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz,
a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda,
megnyugszol, béke lesz a szívedben,
és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.

..
.

Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem,
a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli,
mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba
ártatlan szeme minden újra, szépre
csodálkozón, kérdon: velem is megeshet
valóban, igazán, létezhet?
Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül,
hisz tündököl, minden mást elhamvaszt
a
szerelem vérvörös lángja.

A tiéd, megkaptad, vigyázz rá,
zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe:
a szíved közepébe, tápláld, szeress,
és hagyd, hogy szeressenek,
ne akard megmagyarázni, csak
hagyd, cirógatni, végig simítani magadon
az érzést, fogadd magadba, körülölel majd
és megmelegít, akár nyári szello, langyos,
kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.

A szerelmet az élettel együtt,
és annak végéig tanulod, meg soha
nem ismered, a magyarázhatatlan csodát,
nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek,
érzelmek, haja fejed magába fogadó
selyme, bársonya, mindig meglepo,
magával ragadó arca, naponta megcsodálod,
elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén,
életet ajándékoz minden nap minden pillanatában.

Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás,


lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem
nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít
oly-oly könnyedén.
Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen,
elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét,
belelapoznak, beleolvasnak,
és rájössz mindez nem földi gyönyöruség,
a csodák-csodáját éled át könnyedén.
Nyakán az inak, megfeszülnek,
és te magadba szívod noi illatát,
melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat,
rácsodálkozol testének minden elrejtett kis
pontjára, szemed színt vált, magával ragad
a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan,
és omagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled,
megszunik tér s ido, szerelemvörös betukkel
íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!

Szerelempárás testére tekintve
egy érzés, két karodba zárd, öleld, félton, óvón,
nem engednéd, kell, bódítóan kell neked,
minden pillanat minden pillanatában,
örökké, hiszed, a halál is legyozheto,
mindig szeretni akarod, vigyázni rá,
táplálni, vigyázni a csodát,
ismételni, csökönyösen ismételni,
mert nem lehet megunni.

Létezhetsz, mert létezik,
szerethetsz, mert szeret,
beszélhetsz, érti szavad,
érti, felfogja, mit mondasz,
de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmu,
mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap,
forog a föld. De azért hálás neked, bólint,
o is így gondolja, amit elsuttogtál:
MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!
"

"Benned találtam…

Benned találtam ébredésemet,
Ontod arcomra gyönyöru fényedet,
Zerge könnyedséggel megszerzett szívemen
Sóhaj hullik ajkaimmal rád,
Omló buneimmel, vágy, szerelemmel.
Boldog bensom megperzselted,
Óhajoddal, röpke csókokkal,
Zajtalan szellemeddel, megbabonázó kacagással,
Sellom van, egy repeso, kacagó
Oda illo szívembe, boldogsággá szeretve.
"


"William Shakespeare: LXXV. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fuszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az ido ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit toled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
"

"SZERELMES VERS
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyu gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
-Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
"

"Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.
"

"A szerelem gyönyöruséges virág, ám bátornak kell lennünk,
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
"

"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkba, és gyakran
tovább zöldül a szív romjain.
"

"A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi.
"

"Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezoleg, a szerelmes olyasmiket lát meg imádottján, amiket más
nem vesz észre.
"


"A költészet csillaga a szerelem: és egyúttal a szerelem az élet magva is; aki megismerte a szerelmet,
örökké él.
"

"A szerelemben gyöngédség is van, a szerelem vágyik arra, hogy oltalmazzon, hogy jót tegyen, hogy
gyönyöruséget adjon -ha ez nem is önzetlenség, mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett
fajtája.
"

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, mely annyira eros, hogy fölemel bennünket,
s
annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk oreá.
"

"A szerelem éppoly problémátlan, mint egy jármu.
Csak az a kérdés, ki vezet, ki utazik, és merre visz az út.
"

"A szerelem megsemmisíti az észt.
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye:
amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
"

"Eloször a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk;
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak;

vagy a felhok vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszeruen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak;

vagy mit tudom én!... Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc

óh, gyúló lánghalál! -Elégtek, szavak?
-
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltunünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
"

"Vörös Liliom
Kék Liliomtengerben
Látom rózsás ajkaid
Kihajló virágok közt
Érzem nyelved tükrében


Égo szerelmeink perceit

Csak nézlek, és arról álmodom,
Hogy majd télen
Hideg verítékben
Is kezed fogom
És mindig érzem
Avirágot
Atavaszt
Az elmúló oszt
Anyarat
ACsókokat
S a Vörös Virág
ÉGETO ÍZÉT"

"Vágyom Rád!

Szeretnélek a karjaimba zárni,
Szeretnélek ismét látni.
Érezni tested melegét,
Ami szüntelen kéri, hogy MÉG!!
!
Akarom a gyönyört a szenvedélyt,
Akarom a szépséget és a kéjt;
Ami felhevíti egész lényemet,
Nem kérek mást, csak egy Boldog Életet!
"

"Álmodj..
.

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hu társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetot
Álmodj csókkal perzselo szeretot
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...
"

"Álmodó

Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed


Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz -én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más -vezetlek Téged.

Amikor sírnál -de elfogyott könnyed
Amikor érzed -a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell -én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhok ültek a szemedre
Amikor sírsz -mosolyogj szemembe..
.

Amikor fáj -ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt -ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged..
.

Álmodj patakot, virágzó rétet
Ozet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellot -fényeket
Csillagok vándora -élj életet...
"

"Álom..
.

Azt álmodtam: szerettél
Velem együtt nevettél
Szemed fénye ragyogott
Lehoztunk egy csillagot.
"

"A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget...
"

Törölve (magyarázatot lásd Hozzászólásokban)

"Ha ez a szerelem, ez a naponta
Meghalok és naponta újjászületek,
Akkor már tudom, mirol írnak a költok,
és mirol írtak eddig is századokon át.
Ezt eddig nem tudtam, nem éreztem,
És köszönöm a sorsnak, hogy
megismertetett Veled,
És köszönöm Neked, hogy megismertettél
ezzel a keserédes, fájdalmasan
gyönyöru érzéssel.
Köszönöm!
"

"Örökké szoríts, örökké fájjon,


Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak.
"

"A változás varázsa

Csak mennek a napok,
S, Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira, annyira
Kellenél nekem!
Talán nem is sejted
Mennyire megváltozott minden,
Más szemmel látom a világot,
És ezt Neked köszönhetem.

Tudnál-e szeretni?
Lehetnék a kedvesed?

Mennyi a kérdés,
És a válasz Benned van,
Ne siesd el kérlek,
Fontold meg nyugodtan.

S ha úgy érzed,
Valamit el kell mondanod,
Csak nézz a szemembe,
Én majd mindent tudni fogok.

Mert elég egy pillantásod
Hogy megértsem,
Lobog még a Láng,
Vagy meghalt egészen...
"

"Aszerelem?

A szerelem olyan, mint
Egy édes álom.
Mely, ha fölébred,
Áttör minden gáton.
S ha egyszer fölébredt,
Megállítani nem lehet.
Utolér majd mindenkit,
S összetör szíveket.

De ha a szerelem,
Viszonzásra talál.
Akkor az a pár,
Biztos felhokbe száll.

Attól kezdve kettejüknek,
Boldog lesz élete.


Meg nem bántják egymást,
S ez csak a kezdete.
"

"Mondd, vannak-e álmaid?
Hisz csak magad vagy.
Mondd, álmodsz-e még,
S mondd, ott is kék az ég?
Az ég, mely itt oly tisztán ragyog,
Mint két szemed fénye, ha hagyod.
S mondd, a tó ott milyen színu,
Az elso csókod milyen ízu?

Tudod mit?
Ne mondj semmit.
Csak egy szót, mást semmit.
Hogy Szeretlek! -ennyit.

Egyszer majd én is elmegyek,
Lelkemet, akkor átadom Tenéked.
A vihar kinn üvöltve tombol,
Te már ébredsz, de én továbbálmodom.
"

"Mit mondhatnék neked te madárka?
A félelem nem enged hahotázva.
Azt hiszed, bátor vagyok?
Bár lehetnék.
Szerelmemért mindent megtennék.

A Félelem eros, s én gyenge,
Hiába vágyom társra epedve.
Azt hiszed, eros vagyok?
Az akarok lenni!
Érted szívem fogom tuzbe tenni.
"

"A hajnali holdfényben,
Egy angyal szállt le elém.
S varázslatos léptekkel,
Közeledett felém.
Te voltál az s hajad,
Hullámzott a szélben.
Szépségednek párja,
Nincsen földön égen.

Megtaláltam benned,
Mindent mire vágytam.
Egész életemben,
Csakis terád vártam.

Bár tudom, hogy soha,
Nem lehetsz az enyém.
További életemben,


Csak egy éltet a remény.

De azt te is tudod, hogy
Remélni örökké nem lehet.
Csak akkor leszek boldog,
Ha szíved engem szeret.

Remélem, hogy amíg csak élsz,
Mindig boldog leszel.
S engem örök életedbe,
A szívedbe teszel.
"

"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.
Félek hisz napjaim csak vele boldogok.
Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.
S attól is félek, hogy el fog engem feledni.

Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret.
Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet.
Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.

Félek, mert nem vagyok biztos semmiben,
Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben.
De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet,
Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek.
"

"Érints meg egy gondolattal,
Melybol hus szello fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melybol a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melybol a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melybol napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melybol áram szalad.
Érints meg hus ajkaddal,
Melybol csak csókod marad!
"

"Nem mondom, hogy hiányzol,
Nem mondom, hogy kellesz nekem,
Nem mondom, hogy szeretnélek,
Nem mondom, hogy gyere velem.

Nem szeretek birtokolni,
Nem akarom a lelkedet,
Önként kell odaadnod,
Tárd fel hát, a szívedet!

A legjobb barátom lehetnél,


Csak akarnod kell,
Ne félj, hogy megsebezlek,
Ne félj, hogy elveszel!

Ha egyszer megbékélsz magaddal,
Nem téveszthetsz célirányt,
Tudod mi az, amit értelmet ad,
Tudod ki az, aki Melletted áll!

Nem kellett kérned soha,
Hogy törodjem Veled,
Hisz itt Vagy velem minden nap,
Még ha nehezen is hiszed!

Bár éjszakánként megpróbáltam
Elfeledni nevedet,
De reggel megint visszatértél,
Megfogtad a kezemet...
"

"Régen nem láttalak,
És mégis bízok Benned,
Hogy egyszer eljössz hozzám,
Hisz, mellettem kell lenned..
.

Olyan jók lehetnénk Együtt,
Próbáljuk meg kérlek,
Egymás karjában nyugodni,
Átölelni Téged..
.

Karjaimat lassan,
Nyakad köré fonnám,
Engednél a csábításnak,
Arcodat simogatnám..
.

Hiába van mellettem más,
Csak Téged lát a szemem,
Tiéd minden gondolatom,
Fedezz fel Édesem!

Mert Te vagy a Tuz,
Aki felhevít és éget,
Nem akarok mást,
Egyedül csak Téged!
"

"Jégtánc

Egy álom a jégen
Siklani tova,
Régi emlékek
Gyönyöru szép sora..
.


Benned Tuz lobog,
Hevít a vágy foka,
Jégpáncélom kokemény,
Nem olvasztasz fel soha?

Érintsd forró újjaid,
Jéghideg ajkamhoz,
Légy türelmes velem,
Húzz közelebb Magadhoz..
.

Ha táncolunk a jégen,
Talán el is csúszhatunk,
De ha mellettem Vagy,
Erossé válhatunk!

Kezed érintésére
Felolvad majd testem,
Átveszi a forróságot,
Amit mindig is kerestem.

Hallgasd a dallamot,
És érezd a zenét,
Lásd meg szememben,
A vágy üzenetét!
"

"Itt vagy velem, gondolatban..
.

Tegnap este óta lelkem nem háborog
Elcsitultak benne azok a viharok,
Szemem elott most már hatalmas cél lebeg
Szeretném elnyerni édes kis szívedet

Vágyom utánad, kincsem
Remélem nem álom
Ketten legyünk egyszer
Módját megtalálom
Hozzám simul tested
Vállamon a kezed
Szívünk dobbanását
Mindet érezheted
Drága, kedves napsugár
Ragyogsz ma is kicsit rám?
Hetente úgy hét napon
Szeretném, ha mosolyod
Nekem szólna, rám ragyogna
Szívedben kis helyem volna…

Messze vagyok, Toled távol
Ó ha tudnád, hogy hiányzol
Bárcsak itt lehetnél velem
Hogy szeretném ezt, Istenem!


Egész úton szól egy dallam
Itt vagy velem, gondolatban…
"

"Hiányzol nekem Kedvesem

Hiányzol nekem Kedvesem
A bánat ül a lelkemen
Eszemmel tudom; nem szabad
A szívem majdnem megszakad
Mégis, hol a pillanat
Mikor újra láthatlak
Megint egy új hét
Remény és álom
És én még mindig
Csak arra vágyom
Láthassam arcod
Hallgassam szavad
Bár lehet hogy ezért
Örültnek tartanak

Felidézem ismét az elmúlt hetemet
Versem és a Te gyönyöru szép szemed
Belenézve mélyen, pillanatok alatt
Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad…

Lelkemben ilyenkor nagy harangok szólnak
Van-e helye annak a csodaszép szónak
Mit elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán
Itt maradt a szívem félig-meddig árván

Visszajön-e egyszer, csókokkal borítva
Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva
Mély ez az érzelem, könnybe lábad szemem
Hisz az élet sokszor, nagyon könyörtelen…
"

"Becsukom szemem..
.

Becsukom szemem, és máris látom
Mint névnapodon, ébren is álom
Csillan a fény gyönyöru ruhádon
És az a mosoly édes kis szádon
Lágy szello fújja kibontott hajad
Ilyen szépnek még sosem láttalak
Ott, akkor, majdnem… megcsókoltalak
Veled álmodtam megint,
Hiányzol, mint rendszerint
Nézem képed, mosolyod
Szívem máris úgy dobog
Ez a pár nap elszalad
És én újra láthatlak?
!


Hideg van kint, szívem meleg
Ha akarod, érezheted
Ezt a lángot, forróságot
Számtalan, szép, éji álmot
Bárcsak foghatnám kezed
Nézhetném két szép szemed

Bízz bennem, hisz ismersz már
Óvlak és vigyázok Rád
Nagyon nagyon szeretlek
De csak addig mehetek
Ameddig megengeded
Tiszteletem jele ez

Ha bánt valami, gondolj rám
Mondanám, hogy bújj hozzám
Átölelve tart karom
Messze száll minden bajod
Tudod én ezt így hiszem
Segíthet egy érzelem"

"Mindig várlak

Szívem mélyén mindig várlak
Örülök, ha néha látlak
Nagy ajándék vagy nekem
Talán meg sem érdemlem
Csillag vagy fenn az égen
Egyszer talán elérem
Fényed majd rám is ragyog
Kezem Te is megfogod
Érzed, hogy a szerelem
Szétárad a szívedben
Így lesz, talán, nem tudom
Mondd, hogy nem csak álmodom!
"

"Szívembol szól ez a kicsiny versike,
Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve,
Karomba zárva, édes csókodra várva,
Egyedül ébredve, én szerelmedért árva...
"

"Ezer seb a szívemen,
Ezernyi fáklya az életem,
Látva tuno alakod,
Szemed fényével álmodok,
Súlytalan percek vallatnak éberen,
Utolsó mosolyod velem van lélekben...
.

S oly szívesen hajtanám fejem öledbe,


S tenném életem ölelo kezedbe,
A vágy mely élteti e kis lángot,
Szép szemedben gyújt holdvilágot.
"

"Hiányzol, mint virágnak a felkelo napsugár,
Pillantásod elvarázsolt, újra vár,..
.
Féltelek, mint egy gyermeket ébredés után,
Szívemben pislákoló gyertya vár.
"

"Szívemben pislákol a holdvilág,
Szívedben érzem, nyílik egy kis virág,
Ha még egyszer ajkad izében fürödve ébrednék,
Életem adva kezedbe, veled szárnyalnék...
"

"Arcomon könnyem folyik, s várlak,
Minden pillanatomban Téged látlak,
Szavaid fülemben játszanak édes dallamot,
S ha lehunyom szemem, érzem tuno alakod.
"

"Lassan telnek a nélküled töltött percek,
Szívemben pillantásod buvölete ébred,
Hus szello járja át fáradt testemet,
Mosolyod rabul ejtette álmos lelkemet.
"

"Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S turöm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad, Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok, csak Te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.


Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni neked;
Engedd, hogy szerethesselek.
"

"Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír.
A toll a kezemben reszket, de nem ír.
Nem bír mozdulni sem.
De minek is?! Hisz úgysem
lehet azt szavakba önteni, amit érzek.
Száz sebbol vérzek,
mit hiányod éles körmei szaggattak lelkemen.
Azt hiszem,
a pokol ilyen lehet.
Ilyen sötéthideg
fájdalomvihar,
mit magányom kavar.
Mi égbe emel, majd földre ejt.
Hiányzol. Egy szó. Mit is rejt?
Számtalan átvirrasztott éjszakát,
teljesülhetetlen vágy verítékszagát,
visszafojtott lélegzetet,
szégyellve elmorzsolt könnycseppeket,
kínt, mi keresztre feszített,
s elveszített,
porba hullt imákat. Könyörgést.
Hiányzol. Mintha éles kést
Forgatnának szívemben.
Hiányzol szerelmem!
Hiányzik ágyunk melege, csókod íze,
szemed selymesen simogató színe,
hiányzik az ölelésed,
nevetésed, érintésed,
tested, lelked.
Mindened.
"

"Hajnal volt.
A Hold felhofüggöny mögött bujdokolt.
Álmoskábultan szunnyadt a táj
Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj.
Újra, s újra visszaálmodom azt a napot
Mert mit akkor az élet adott
Nem felejtheto sohasem.
Szerelem.

Egy piciny szoba. Egy kis ágy.
Te, én, és a vágy
Szerelemtol izzó levego
Párna, s lepedo

„Szemedbe néztem, s elmerültem benne”


Azt beszélik, a szem a lélek tükre
Így hát én lelkedbe merültem
S a mennyekbe kerültem"

"Cirógató dallam,
Simogató szavak,
Remego ölelés,
Elnémuló tudat,
Tétova érintés,
Szikrázó szivárvány,
Fénylo nevetés,
Isten-áldott ármány
Ahogy lelkünk minden távolságot legyozve
Forrón, vadul, falakat ledöntve
A tengerkék ég csillogó tejútján összefonódik
-
S álmot szo -valódit
Eluzve az élet minden szürkeségét
Mélybol szakítva fel holtnak hitt reményét
Atündérmeséknek…
S ahogy összebújva borünk eggyé olvad
Zakatoló szívünk felrázza a holdat
Hogy piruló arcát most felho mögé rejtse
És senki se lássa és senki se sejtse,
Hogy hajnalodik már…

És a fénylo csillagok között
Az ezüstös szivárvány mögött
Az istenek csak csendben mosolyognak,
S közben kéz a kézben mind-mind összefognak,
Hogy megállítsák az idot.
"

"SZERETLEK TÉGED!
Nagyon és halálosan,
Tisza szívbol és boldogan,
Egész életre szólóan!
Csak azt kiáltja mindenem:
Emberek! Van egy lány, kit Szerethetek!
És mit szólnak rá, kérdezed?
Ne kérdezd, csak Érezd!

Érezd az oszi szelet,
Ami lassan felénk hozza a Telet,
Ami még szebbé teszi Szerelmünket,
Mert azt súgja, a másik viszont Szeret.
"

"“A vágy: dallam,
Kottája: szívdobogás
Tested a hangszer”

Láttad már az éj színét?
A fehéren izzó szenvedélyt?


A fény, hogy szövi az éjszakát
Kócolt haján át meg át?
Láttad már az éj színét?
A kéken suttogó, hus zenét?
A dallamot, ahogy a csenden át
Fuszerezi halk szavát?

Láttad már az éj színét?
A bársony ajkú feketét?
Ahogy testeden és arcodon
Íze remegve átoson..
.

Láttad már az éj színét?
Vörösen, hogy tépi szét
Az égig-éro vágyakat
Ha felröpít és elragad?

Láttad már az éj színét?
Szürkén ahogy soha még?
Megérint és ritmusát
Égo tuzzel adja át..
.

Láttad már az éj színét?
A színtelenül színesét?
Körbefog és átölel..
.
Sohasem felejted el!
"

"Kedves..., tenyerem tenyeredhez,
Arcom arcodhoz simul..
.
Szikrát dobó tekintetemre
Vágyad nyílt ölembe hull..
.
Kedves, vállad biztos ívén
Víz fénye újra fellobog,
Kék ég alatt, gyertyafénynél
Irigyek ránk a csillagok..
.

Hozzád bújok, magadba húzol,
És nem talál a félelem!
Vigyázva emelsz fel szívedig..
.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
"

"Amikor eloször láttalak Téged
Csillag-szemed ragyogva égett
Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Egy kicsi lányka nézett szemembe
Kiben egy no volt mélyen elrejtve
Egy félénk lányka, ki szólni sem mert
S tüzes no, ki vonz és elrettent
Ártatlan szemek, ártatlan lányka
Ki gyönyört adva gyönyörre vágyna


Aztán eloször láttalak Téged
Csillag-szemed ragyogva égett
Maga voltál a puszta gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Másnak tán lányka – de nekem az élet
Ha elkap a sodra – felgyújt és éget
Perzselo szemed, táncoló tested
Mind azt ígéri – ez csak a kezdet
Behunyom szemem, akkor is látlak
Fénylo csillaga vagy a világnak
Simító kezem szemed kereste
Tenyerem kicsi arcod ölelte
Szerettem volna csókolni szádat
Szavak nélkül mondtam a vágyat
Féltem toled – vagy tán magamtól
A bennem ébredo férfi-alaktól
Elmentem inkább – csendben és halkan
Csak szívem tombolt, ég szakadatlan
Azóta lesem, merre is lehetsz
Sorsom talán majd hozzád vezet
Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek
Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek
Azt a kislányt, kit eloször láttam
Vagy a not, kit benne találtam
Vagy csak a szívembol fakadó álmot
Miért cserébe adnám a világot!"

"A kulcs zörren halkan a zárban
Villany gyúlik az apró szobában
Ijedten rebben a lány szeme
Közelebb lép hozzá kedvese.
Riadt madárként bújik mellére
Könnye fátylat von csillogó szemére.
-Ne fényben! -kérlel csendes szava
Arca elszánt s mégis tétova.
Az elso csók már sötétben csattan
S megannyi követi, zihálva, halkan.
Aztán a kéz, mely utat keres
A borre tapad zsákmányt szerez...
A sötétben világlik két fehér halom
S a lány hangja szól: Gyere... Akarom!
A ruhák már szerte, ok ágyba esnekÖssze fonódnak a forró testek.
A halk neszekbe egy sikoly vegyül
Vágyó ölük egymásnak feszül.
Egy apró vércsepp útjára szalad
Követi ömloörömkönny-patak.

A szobában elalszik a két gyermek...
Gyermekként jöttek -felnottként mennek..."


"Hívatlan jött, váratlan, csendben
Tétován keresett otthont szívedben
Nem tudod, mit tett, mit hozott neked
Eszeddel kutatva soha nem leled.
Esendo szemek, mik tágra nyílnak
Égo ajkak, mik csókra hívnak
Borödön félon kutató kezek
Tested, mi ébredo vágytól remeg
Hozta a kérdést -menni vagy maradni
Hogy lehet egyszerre sírni és kacagni?
Különös fényeket gyújtott a szemedben
S végül otthonra lelt a szívedben
Aszerelem...
"

"Nézem az eget. Valahol fenn
ragyognak a csillagok.
Fellobban fényük, égnek
S én Rád gondolok.
Messze vagy.

Még érzem arcomon
Puhán simító kezed
Ahogy borömön lágyan
Vándorol tenyered
S megtapad.

Meleg fészkébe temetem
Mosolygó arcomat
Puha-lágy otthona
Óvó-védon simogat
S itt marad.

Ujjaim lassan járják
Kutató útjukat
Fedezik fel maguknak
Arcod és ajkadat
Mosolyogj!

Parányi gödröcske mélye
Neveto arcodon
Szeme és ajkad
Vágyva megcsókolom
Csend van.

Tétova csók. Kutat
Ismeretlen, új ízeket
Tapintva ajkat, fogat
S birkózó nyelveket
Egyre keres.

Valahol mélyén izzik


A forró szenvedély
Terjed a testben, de
Csak figyel és remél
Még várni fog.

Várni fog, ahogy én is
Várok Terád
Hogy lássalak, s együtt
Menjünk tovább
Az úton.

Messze vagy. De néha
Néha erre jársz
S ha akarsz, mindig
Mindig megtalálsz
Kedvesem."

"Tétován keresek ajkamra szavakat
Nem lelem oket, hangom már elakadt.
Igézo szemeid rabjául estem
Múltam és jövom -mindent feledtem.
Gyöngyvirág harangja kacagó hangod
Gyémánt-tuz szemedtol ragyog az arcod
Lágy selyme hajadnak játszik a széllel
Szíved csendben örömöt kérlel.

Habokból kikelo Vénusz a tested
Álmaid mélyen magadba rejted
Messzire nézel csillogó szemmel
Kire vársz majd ölelo kezekkel?

Csillagtuz fürdeti testedet éjjel
Holdsugár játszik rajta ezüst fénnyel.
Kis patak arcodat habjával mossa
Képedet tükörként magával hordja.

Kelo nap sugara táncot jár kezeden
S megbújik lopva mély-tenger szemeden
Vakító szikraként vetül ki belole
Tuz-dárda fénye szívembe betörne.

Hajnali harmat áztatja arcod
Napsugár melege vív vele harcot.
Simító szello száz csodát énekel
Daloló szavára mosolyod ráfelel.

Visszhangként hallasz távoli hangot
Dallamát csakis szívedben hallod
Álmaid hívnak, vezetnek Téged
Boldogság kísérje utadon lépted."


"Mikor elbúcsúzom Toled
Attól félek elveszel
És aggódó, hívó szómra
Csak az emléked felel.
Hogyha egyszer nem talállak
Messzi útra indulok
Amíg szívem meg nem hallja
Csendes szavad: "Itt vagyok".
Keresnélek hegyek bércén
Hol az örök hó honol
S a szikrázó fehérségbol
Csak a visszhang válaszol.
Kutatnálak vad tengeren
Lenn a mélyben valahol
Hol a víznek sötétjébol
Csak a mélység csendje szól.
Láttalak a puszta mélyén
Rám vártál ott egyedül
Csak a délibáb csapott be
S lépted messze elkerül.
Hangod hív a kéklo égbol
Lágyan csengon, szelíden
Csak a szello játszott
A fákon, mint hangszeren.
Kérdezném a kelo napot
Nem futott itt valaki?
Harmat-vízben megmaradtak
Könnyu lépted nyomai
Faggatnám a déli szelet
Csendes lépted merre járt?
Porba veszo utad végén,
Frissítovel vaj ki várt?
Mesélnék az esocseppnek
Mely feloled érkezett
Könnyedtol sós, vagy a tenger
Küldött egy üzenetet?
Vagy mesélne Rólad -nékemÉppen úsztál, amikor
Elküldted a messzi útra
Rámtaláljon valahol
Ha a világ minden kincsét
Kínálnák fel helyetted
Reményt soha fel nem adva
Téged tovább kereslek.
Napnak fénye elvakíthat
De meglátom arcodat
Két szemednek ragyogása
Mutatja az utamat.
Döröghetne ezer ágyú
S száz hangszóró szüntelen
Nevetésed halk kacaját


Nem téveszti el fülem.
Ha a máma erre járna
Elküldeném a tegnapért
Hisz tegnap még rám találtál
S csókot adtam csókodért.
Az se baj, ha erre jove
Elhozná a holnapot
Láthatnám, hogy veled vagyokÉs örömet adhatok.
Ezért hát én nem búcsúzom
Így nem veszhetsz el, kedvesem
Veled vagyok -veled leszek
Hisz tiéd az életem."

"Kívánlak Téged
Mint hajós a földet
Viharos hullámain
Végtelen tengernek.
Kívánlak Téged
Mint falat kenyeret
Vak koldus, aki
Az utcán kéreget.
Kívánlak Téged,
Mint nomád a vizet
Ha sivatag poklában
Naptól szenvedett
Kívánlak Téged
Mint vándor a meleget
Ha télnek fagyában
Jégtol dermedett.
Kívánlak Téged,
Mint gyermek az anyját
Ha nincs kivel megossza
Szívének gondját.
Kívánlak Téged,
Mint apa gyermekét
Ha sötétben nincs ki
Megfogja kis kezét...
Kívánlak Téged
Mint szereto kedvesét
Ha magánnyal osztja megÁgya melegét...
Kívánlak Téged,
Mint vak a fényt
Néma a beszédet
Süket a zenét...
Kívánlak, hisz nélküled
Mindez én vagyok
S ha picit adsz magadbólÉn mindent megkapok..."


"Tudod, játszottam én már sokat,
Szép, izgalmas, vad játékokat.
S kiélveztem mindig, minden diadalt,
De most kedves, meleg hangod fogva tart.
Minden mozdulatra válasz egy mozdulat,
Mind gyönyöru, ki nem mondott gondolat.
Én a hullám vagyok, Te meg a part,
Két titokzatos szemed fogva tart.

Közös a két szív dobbanása,
Akarom, hogy legyen folytatása.
Eddig a közöny köpenye takart,
Most testem válasza fogva tart.

Adj esélyt, ne hagyj magamra,
De készülj fel egy szerelem rohamra.
S veled átvészelek minden vihart,
Ha két eros karod fogva tart.
"

"Nem volt több. Csak jött és elszaladt.
De valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben
De örömfényt gyújtott két csillag-szemedben.
Hozott magával egy tétova mosolyt
S letette nálad: itt lesz az otthonod.
A jövot hozta -a múltat kergette
S a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyíló virágot ültetett szívembe
Pedig nem volt -csak pillanat csupán
S mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmaradt
Hisz elso csókodat hozta a pillanat.
"

"Szólnak a szavak. Kiáltanak némán
Kérik, hogy figyelj, figyeljél énrám.
Elmondanak mindent, amit én érzek
Forró vágyak, éledo remények
Elmondják versben, vagy tán regékben
Szívembol tükrözo igazi mesékben.
Elmondják helyettem, mert ha rád nézek
Elakad szavam, s szememmel mesélek
Szemem beszél, szívemet mutatja
Szavak nélkül szívedet kutatja
Csillagot mesél az esti égen
Ragyogó mosolyt kelo nap-fényben.
Tengerrol beszél, haragvó habokról
S lágy hanggal simító, ébredo dalokról.
Elmondja helyettem, mert hangom dadog
S nem lelve szavakat, csak csendben vagyok
Mert félek mondani, amit érzek


Tiszta szívembol szeretlek téged...
"

"Szívem dala most feléd árad
Engedd tovább, ne emelj gátat
Remego ajkam ajkad várja
Ezernyi csókkal útját állja
Tenger vize tüzét nem oltja
Lágy csókom páncélod oldja..
.
Elveszel, mikor karomba veszlek
Keseru múltad végleg feledjed!

Kutató kezem kezed keresi
Esendo csókom csókod követi
Dehogy engedlek! ne is kérjed!
Vágyam erejét, ugye, megérzed?
Elveszejt szemed -rabjává lettem
Sötét éveket örökre feledtem
Engedd hát meg, mit Toled kérek..
.
Melletted élni... örökre Véled...
"

"Mondd, hogy Te is akarod,
Akarod a csodát
Bár nem tudod, mi ez
S nem tudod okát..
.
Mondd, hogy Te is akarod
Hallani a hangom
S egy szép napon kezeddel
Simítani arcom

Mondd, hogy Te is akarod
Kimondani egyszer
Amit szíved dalol
De megvallani nem mer

Mondd, hogy Te is akarod
Álmodni a szépet
És hogy álmod ne vigyék
El a múló évek.

Mondd, hogy Te is akarod
Aszeretet-fáklyát
Aminek Te táplálod
Égig éro lángját

Mondd, hogy Te is akarod
Mirol mesél szemed
S nem hagyod, hogy megfosszon
Tole józan eszed.

Mondd, hogy Te is akarod
-De hallgasson a hangod


Szíved tiszta énekét
Mutassa az arcod

Mondd, hogy Te is akarod
Néma könnyel kérni
Nem akarsz csak létezni
Szeretnél már élni

Mondd, hogy Te is akarod
Amit én szeretnék
Több legyen, mint álom
S ne csak múló emlék..
.

Mondd, hogy Te is akarod
Hogy kedvesednek lássál
S megadhassam mindazt
Amit tolem vártál

Mondd, hogy Te is akarod
Hisz ugyanazt érzed
Bevallanád bunödet
De nem találod vétked..
.

Mondd, hogy Te is akarod
De ne mondd soha többet!
A kimondott vágyak
Édes álmot ölnek..
.

Mondd, hogy Te is akarod
Amit súgok Néked
Mindig Veled maradok
Mert -SZERETLEK Téged!
"

"Rád pillantok a homályban leány
Szívemnek kedves most e látvány
Békésen alszol arcod felém tekint
De nem lát, lelked mélyen pihen
Minden ránc kisimult édes borödön
A való, igaz harmónia rám köszön.
Finom orrcimpáid meg-megremegnek
S melleid velük együtt emelkednek
Csak nézem arcod, végtelen békéd
Melléd bújnék, álmodba pillantanék.
Szemeid mozognak, pilláid moccannak
Belso szemeid vajon mit láthatnak?
Ott vagyok-e én is benned, látsz-
e
Úgy mint én, vagyok-e álmaid része?

Nem mozdulok nem töröm szét álmaid
Drága üvegét, látni akarom vágyaid
Megrándul szád halvány mosoly születik


Arcodon látom az örömöt, mily szelíd!
Kire nevet lelked ki oly kedves neked?
Én lennék az? Kinek örülhet így lényed?
Kicsiny ujjaid hirtelen életre kelnek
Valakit becézon simogatnak, dédelgetnek.

Oszinte szerelmed most áthatol
Arcodon, arcomon, lelkembe hatol
Tudom, akit most látsz magadba'
O t egész lelked igazán imádja.
Lassan ébredsz, szemeid kinyílnak
Lustán turöd, eljött egy új nap

"Mondd kedvesem, mit álmodtál?"
Kérdem s te melegen pillantasz rám."

"Szürke szemed enyémbe merül csendesenÖlelo karjaid közt a világot feledem
Csábító illatod feltüzeli lelkem
Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem?
Cirógató kezed érzem a borömön forrón
Szereto mosolyod magához húz kihívón.
A felhokre írom mit érzek Irántad
Lesd oket figyelmesen, hisz Hozzád szállnak
Forró leheletem, csókjaim viszik Neked
Az együtt töltött órákat ugye nem felejted?
Csókjaim az esocseppek, ölelésem a szél
Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél.

Milliószor, milliószor elmondott szavak
Melyek mégis mindig igazat szólnak
Reményteli, oszinte a legemberibb szó
Mint csendes, halk csobogású folyó
Neked suttogom, halld hát oket :
Csak Te kellesz nekem, Szeretlek !"

"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
te légy az ágyam, ha elszunnyadok
te légy az árnyék, ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az ido vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vesszo és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár


te légy a mécses, ha késore jár
te légy a tuzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
"

"Fogadd el ajándékom édesem
Mert Neked adom szívem, lelkem
Esténként dalt dúdolok Neked
Álomba ringatlak, hunyd le szemed
Orzöm álmodat és életed mostantól
Csókjaim, ölelésem minden távon áthatol.
Simogató kezem érezd borödön
Amit látni akarok szemedben: öröm
S boldogság, felhotlen szerelem
Éld át a csodát kérlek, velem!
Ölelj úgy, hogy összeforrjunk végleg
S én örökre vigyázom angyal lényed.

E rózsákat szívem küldi szívednek
S halkan suttogom Neked: Szeretlek!
"

"Írtál nekem,
S reményt adtál,
Kimondhatatlan szépet.
Velem voltál
S emléket adtál,
Gyönyöru meséket.
Hozzám bújtál,
S álmot adtál:
Álomszeru Estéket..
.
Kezed nyújtottad,
S szerelmet adtál;
Csókod érezhettem,
S szívet adtál
a boldogtalannak,
Esélyt a lelketlennek..
.
Utat a bolyongónak,
Édes mosolyt
Életem rögeszméinek..
.

S minden mit adhatok cserébe
Csak a kezem,
Mely Téged követel,
a szívem,
Mely Érted dobog
a lelkem
Mely nem is létezne
Nélküled
Csókom,
Huséges Szerelmem..
.
Oh jaj, ez mindenem!
"


"Mikor az égen látok egy fényesen ragyogó csillagot
Azt gondolom téged látlak ott.
Mikor meghallom a pacsirta reggeli dalát.
Azt hiszem téged hallak szólni.
Mikor tavaszi virág illatát érzem a réten.
Azt gondolom hajad illatoz.
Mikor a legédesebb méz ízét érzem számban.
Azt hiszem te csókoltál kedves!

Mikor huvös selyem seper végig borömön.
Azt gondolom kezed érintett lágyan.
Mikor láthatatlan szemek pillantását érzem.
Tudom hogy most éppen Te gondoltál rám.
"

"Szeretlek és ezt nem tagadom,
Érzelmeim rejteni nem bírom.
Szeretlek s érzem TE is szeretsz,
Csak azt nem értem enyém miért nem lehetsz.

Napról napra gyötör a gondolat,
Éjszaka fülemben hallom hangodat.
Veled álmodom, Veled ébredem,
Te vagy ki élteted életem.

Érzem elér végzetem,
Ha életem veled nem élhetem.
Igen, Te sokat jelentesz nekem,
Hát arra kérlek mondj Igent Kedvesem!
"

"Szerelem Te tündöklo Szivárvány,
Sugározz rám Te vakító Napsugár,
Égess el, kápráztass el,
Mutasd meg Szerelmem!
Látni akarom Kedves Arcát,
Hallani akarom bájos hangját,
Érezni kezének simítását,
Érezni Testének minden báját.
Ot akarom, Szerelmét, Tekintetét,
Mindent, mindent ami Szép,
Szívét, Lelkét, Testét,
Ot magát, s minden titkát

Szerelem, mutasd meg Ot kérlek
Ha nem mutatod, hát elveszem,
Megküzdök mindenkivel ha kell
De ot tolem nem veheted el!

O az enyém lesz Mindig, s én az Övé
Így leszünk mi egy pár Örökké
Nincs olyan ero mi elválaszthatna minket
Mert a Szerelmünk tüze elemésztené oket


Így nevetünk mi a Világra,
Ki nem érti mi a Titka?
A Szerelem, a Tiszta Szerelem
Ami nélkül nem létezhetnénk Mi sem.

Szeretlek Kicsikém!
"

"Sóhajt kedvesen
az erdo köröttem,
Zordon fák ágai
alatt csendesen,
Elgondolkodva
lépkedek magamban,
Rot leveleken
az oszi avarban,
Elmúlnak percek
s hosszú órák
Találgatom miképpen
lelem módját
Legszebb titkom,
hogy eljusson Te hozzád
Eléd állni, várni
szólni nem merek
Kiáltom gyáván a csendnek:
"

"Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet. Valakit megismerni egy perc is elég,
de feledni egy élet is kevés.
"

"Vágyom utánad! Miért? Nem tudom. Csak egyet tudok. De azt titkolom. Jó volna kezed kezembe venni,
csak ennyit mondani: Jó Veled lenni!
"

"Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol, megbocsátanak. Ha pedig nem
bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem
a
hibája... mert emberek vagyunk... de ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá, de ha
bántanak csak addig turd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül
kihasználjanak!
"

"Szükségem van Rád, mint embernek a betevore, az eszmélteto, tiszta levegore. Kellesz nekem, akár
a
két kezem, túl fontos vagy: általad létezem.
"

"Vágyom Rád, mint sivatag a vízre, mint épp test az egészséges szívre. Várok Rád, mint osz a tavaszra,
mint téli csend az értelmes szavakra.
"

"A szeretet gyógyítja az embert – azt is, aki adja, azt is, aki kapja.
"

"Szíved mélyén legyen mindig szeretet; ebbol a gyökérbol nem sarjad más, csak jó.
"

"Becsukom a szemem, s csak Rád gondolok,
Elaludni nélküled nehezen tudok,
Hallom a hangod, ahogy suttogod: szeretlek,


Mégis üres a szobám nélküled,
Vágyom Rád, mint virág a tavaszi harmatra,
Irántad érzett szerelmen nem múlik egyhamar,
Bárcsak velem lehetnél örökre,
Mindenem odaadnám cserébe,
Hiányzol kedvesem.
"

"Már vénülo kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülo szememmel
O rizem a szemedet.

Nem tudom miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S orizem a szemedet.
"

"Ruhástul úsztunk át a tengeren,
szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen:
eszünk elol szökött az értelem,
kemény utunk volt, már-már végtelen;
mégis elértél s elértem ide,
hol együtt vagyunk -itt a Világ Szíve:
dobog, lobog, ragyog a szerelem,
test-lélek végre meztelen;
veled szállok,: ha felröpülsz -velem,
súly, kín, gond mind-mind a tuzé legyen!
Tuz! Tuz! Tuz!
Múltat eméssz, árnyakat uzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!

Tuzre a túlélt kacatokkal:
poros szokással, pókhálós szóval,
fakult mosollyal, rozsdás csókkal
-tuzre, tuzre a tuzrevalókkal!
Hadd lobogjon a máglya,
égig érjen a lángja,
hogy földön, vízen; az ég alatt
téged már mindig lássalak!
Testünkben-lelkünkben robban a Nap:
izzik, ragyog az Örök Pillanat!

Tuz! Tuz! Tuz!
Múltat eméssz el, árnyakat uzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!

Bennünk robban, lobban a Nap!
Ragyogj, ragyogj, Örök Pillanat!
"


"Szerelmünk hangos mint egy kiáltás,
s oly gyors mint a villámlás,
bár lehet csak egy látomás,
már nem számít semmi más.
"

"Szeretlek drága ahogy csak lehet,
nem tudom eddig hogy éltem nélküled,
boldog vagyok hogy ismerlek téged,
aki szeret s akit szerethetek.
"

"Míg élek fogom a kezed,
Míg élek vigyázom a szemed
Míg élek csókolom a szádat,
Míg élek vigyázom a házad.

Míg élek szóljunk egymáshoz,
Míg élek ne menjünk máshoz,
Míg élek ne felejts engemet
Míg élek ápold a lelkemet.

Míg élek ez mind Neked szól
Míg élek ez így van jól,
Míg élek várlak két karomba
Hogy egyszer megölelj.
"

"Lágy zene ritmusára táncoltam Veled,
Lábunk egymásét követte.
Arcomhoz simult arcod,
Karom derekad ölelte.

A teremben sötétség,
Csak a színpad fénye látszik.
A homályban úszó arcod
Érzékeimmel játszik.

A tekintetem összeforr
A Te két szemeddel,
Magamhoz ölelve megcsókollak
Igaz szerelemmel.

Nyelvünk összeér
S keringot táncol,
Ajkad érintése
Szívedhez láncol.

A dobok suttognak, a gitárok sírnak,
A zenekar csendesen játszik.
A lágy dallam a suru füstben
Mély sárgának látszik.

Lehunyom szemem és a zenével szállok,


Megérintett a végtelen.
Még érzem, testünk összeér,
Majd eltunünk hirtelen.

Kiszakadva a való létbol
Együtt, csak Te és én,
Teljesen elveszve az idoben,
Úszunk a zene tengerén.

Testünk a táncteremben
Ritmusra körbejár.
Lelkünk összefonódva
A végtelenbe száll.
"

"Ó, drága fogság, melybe nem ítélet,
nem eroszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig oriz míg csak élek!
"

"A no átmeneti lény az ember és az angyal között.
"

"Az élet zenéjét a nok adják, akik oszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy
érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.
"

"A földi paradicsom a ló hátán, a test egészségében s a no szívében található.
"

"Az istenek a noknek fegyverül adták a szépséget.
"

"Amíg élek…

Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielott életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek…
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek…
míg az órán a mutató mendegél…

S ha már nincs holnap, én attól sem félek…
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok…s ameddig élek,
szeretlek…míg a nap elrobog.
"

"Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetoség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,


Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!

Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, O mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!

Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.

Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tuzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!
"

"Mit tennék nélküled?

Ha nem fognád a kezem, tudom
nagyon félnék,
Ha nem lennél velem, már régóta
nem élnék.
Ha szemembe nem néznél,
sötét venne körül,
Ha elmennél, valamim
összetörne belül.
Ha nem mosolyognál, mint
a
nap az égen,
Ha nem hallanám szavad,
nem mért élnem.
Ha meghalnál, fontos,
hogy utánad menjek,
Hogy elmondhassam neked,
mennyi SZERETLEK!
"

"Vágyakozom

A napokat számolom,
S folyton vágyakozom
Utánad az éjben,
Túl a messzeségben.
A holdat nézem némán,
S arcod látom tisztán,
Mint egy porcelán,
Sápadtan néz le rám.

Két nap csak és látlak,
Újra látlak Téged,


Eljön majd a reggel,
Mikor újra élek.
Most még vágyakozom,
A napokat számolom,
De lassan indul most már
Hozzád a vonatom.

S Nagy Fehér ha gátol
Engem meg nem állít,
Öljön meg inkább,
Neki úgysem számít.
Nem engedlek többé,
Csak ha magad kéred,
Veled leszek mindig,
Nem hagylak el Téged.

Egy szó csak; "menj"
,
S én nem állom utad,
De amíg Te szeretsz,
Más nem mutat utat.
Nagy Fehér ha lázad,
Nem tud elzavarni,
Úgysem foghatja fel
Hogy tudlak szeretni.

Talán Te is érzed,
A szerelem hozzád száll,
Bocsánat Nagy Fehér:
Nálam nincs akadály!
Jöjjön akár vihar,
Mennydörgés vagy eso,
Eljutok majd hozzád,
Nem állít meg ero.

Majd ha újra látlak,
S sétálunk a parton,
Megölellek Téged,
Arcodhoz ér arcom.
Egy érintés csak csupán,
Ennyi elég nekem,
Csak érezzem mindig,
Hogy Te itt vagy velem.

Valahol az éjben
Tudom, hogy vár rám
Szédíto szerelmed,
Mint egy vad orkán.
Orjíto félelmek
Nem zavarják álmom,
Hiszen Te nem az vagy
Kinek hisznek, látom.


Ha majd újra látlak,
S érezlek majd Téged,
Akkor érzem majd csak,
Mit ér ez az élet.
"

"Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
"

"Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Foképp a dolgos szülok jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenbol eleget,
Foképp békességet, egészséget és szeretetet!
"

"Éjfél is elmúlt. Suru a csend.
A szobában sötét honol.
Hallgatom, ahogy a kismutató
a nagy után lohol.
Nem jön álom a szememre,
hiába húzom fejemre a takarót.
Túl nagy az ágy így egyedül…
Kucorgok legbelül,
mintha most is itt lennél.
De csak várlak, várlak haza.
Várom, hogy érezzem,
ahogy minden részem
eggyé olvad veled.
Kezed óvón ölel át.
Forró leheleted a nyakamon,
meg-megborzongat.
Elringat az édes ábránd.
Lassan átúszom az álom
s az ébrenlét határán.
Csukott szemem mögött
Téged látlak.
S várlak.
"

"Hogy mit érzek irántad
Az el nem mondható
Mert nincsen rá szó
Nincsen rá fogalom:
Talán egy szó, mely néha
oly nehezen mondható
Az elárulhat valamit
Csak az érzést, de a mértéket alig.
Szeretlek, mióta megláttalak
Kereslek, mióta megpillantottalak


Kutatom a tekinteted, s kérlellek,
Hogy engem szeress.
Csak engem szeress!
Csak engem keress!
Reám hallgass!
Engem faggass!
Faggass, hogy mit érzek
S elmondom, hogy szeretlek
Elmondom ha kell százszor is
Elmennék érted a pokolba is
Szeretem ahogy nevetsz
Ahogy reám nézel
Szeretlek téged mint a szívemet
Te vagy a mindenem, az életem.
Veled álmodom
Veled ébredem
Arcod mindvégig ott van velem,
S elkísér a huvös reggeleken.
"

"Vers helyett szívesen szonék ma lompos
szonyeget puha gyapjúból szobádba,
pompás Perzsia száz mesés színével
ékes kis terítot, dús-borzosat, mely
tiszta ágyad elott heverne mindig.
Reggelente, mikor lelépsz az ágyról
s lenge inged alatt tüzelve borzong
álmos tested a huvöses homályban,
tennéd rá puha lábadat mezítlen.
S míg csiklandva becézi bársonybolyha
zsenge talpadat és meleg bokádat,
bágyadtan bizseregve énreám és
szomjasan tapadó szájamra gondolj.
"

"Látom az arcod, de nem érem el,
kezem sután nyúl feléd.
Vágyam uz utánad, kedves,
órákig hallgatnám meséd.
Szavaid hus forrásként iszom,
tekintetem keresi a tiéd.
Ajkam szóra nyílik,
de nem leli az ideillo igét.

Lelkem eggyé olvad veled,
mikor szárnyra kél az idoben,
valami furcsa, izzó remegés
van ilykor a levegoben.

Tudom, hogy érzed te is,
mikor elérek hozzád végre,
lágy szello simítja a tested,
s Te felnézel a kéklo égre.


Angyalszárnyam, ugye látod?
Mosolyom áttöri a teret.
Repülnék hozzád szinte nyomban
De Te is tudod, hogy nem lehet."

"Vagy a levego, amelyet beszívok,
a táplálék, melyet visz a vér.
A látásom vagy -tán meg is lepodném,
ha tenszemeddel rámtekintenél -,
vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni.
S mint a bonyolult óramu, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled, és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy."

"Lelked törékeny hangszer,
melyre igen vigyáznod kell.
Kényeztesd, óvd, szeresd,
hisz’ tole szebb az életed.
Játssz rajta lágy harmóniát,
dúdold el velem a lélek dalát.
Engedd szárnyalni messze,
a távoli lélek-szigetekre,
ahol lélek lélekkel randevúzik,
szó a szóval összebújik.
Szimfóniában olvadnak egybe,
s kéz simul a tenyeredbe.
Áramlik a dallam, át a lelkeken,
megérintve szívedet, kedvesem."

"Hallgatok most,
csak a szemem beszél,
nyár van, a fákon
ezernyi levél.

Nevet a lelkem,
ne kérdezd, sóhajt az élet,
álmodom csak, s
közben odaérek.

Megérint valami
illatos a szélben,
ne menj, maradj!!
Ez jólesik éppen.

De lassan elköszön,
kihal a szép tájból,


itt marad az íz, az illat,
hogy néha elvarázsolj.
"

"Bár álmaimban örökké Rád gondolok, mégis magam vagyok, mert Te nem vagy velem. Gondolataim
messzi elkalandoznak Rólad, a szerelemrol. Olykor a képzelet égi álmába merülök, elgondolkozok, hogy
milyen is lehetne, ha itt lennél mellettem, ha itt lennél és kiegészítenéd életemet kedvességeddel,
értelmeddel, szerelmeddel:
Míg az este bíborozza a lement nap hajnalát, míg az éj becsillagozza szétterítve fátyolát, kéz a kézben
sétálgatunk Vajda Hunyad váránál, beszélgetünk az élet értelmérol a szerelem kapujánál.

Félénken egymás szemébe tekintve, a csillagok pislákoló tüze mosolyog vissza kettonkre. Hang
megakad, szó elhallgat, izgalom tör lelkünkre, szív megdobban, légzés megrohan, de nem adunk törodést
környezetünkre.

Mint hajnalban a dér lepi be a rózsaszirmot szerelmem úgy áradna szét lelkeden, az Erósz páratlan érzése
okán remegés járna körül bájos testeden. Gyengéd karjaimmal láncolnám magamhoz gyönge kicsi
szívedet, mézédes ajkadról szerelmedet cseppenként ízlelném meg.

Akaratlanul is észrevenném benned az angyalt ki mellett én is a fellegekbe kerülnék, a viszonzott
szerelem boldogságaként örömömben szívtáncot járnék. A kényeztetés, törodés által lelkünk harmóniában
él, szívünknek szerelméhez vonzó rózsakötele erosebben él.
"

"Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de jól gondold meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
"

"Sétáltunk az erdoben
Kezem a kezedben
Önfeledten ballagtunk
Telve szerelemmel

Még a csupasz fák is
Virágokat bontottak
Fantáziánkban csodás
Illatokat ontottak

Egymás csókjában és
Szerelmében fürödtünk
Minden mi valós volt
Eltunt körülöttünk

Éreztem kedvesem, hogy
Mennyire szeretsz
A boldogság ösvényein,
Kézen fogva vezetsz

Tegnap még azt mondtam
Nagyon is kedvellek
De mára már rájöttem:
Halálosan SZERETLEK !
"

"Mióta megláttalak, a fellegekben járok,


Azóta mindent rózsaszínben látok.
Te vagy ajándéka életemnek,
Te adsz értelmet létemnek.

Nem tudtam eddig mi a szerelem,
Köszönöm, hogy megmutattad nekem.
Boldoggá szeretnélek tenni,
S boldogan melletted megöregedni.
"

"Csendben játszik a szél a fákkal,
csak az árnyék rezdül,
egy macska lopózik nesztelen
a kerten keresztül.
Ismét rám talált az éj,
az óra halkan egyet üt,
mozdulatlan fekszünk
az ágyadon együtt.
Karjaimban nyugszol,
dicso isteni szobor,
az árny játéka arcodon olyan,
mint te vagy: édes és komoly.
Szeretlek. Egy könnycseppben
benne van minden,
légy akár ember, vagy
földre szállt isten.
Nem tudom meddig leszel enyém,
most még karod félton ölel át,
szemem tüzében a néma válsz,
te is láthatnád.
"

"Kérdezik sokan arcom miért halovány?
Mert nem süt rám fényed soha tán.
Minden éjjel megalkotlak.
Nézek az éjboltra, ott kutatlak.

Láttalak ezerszer holdas éjszakán.
Minden fénysugárból te nézel rám.
Vártalak már sokszor! Kínoz a láz.
Lelkemet széttépi maró vágy.

Tükörképed mindenhol ott ragyog
De nem rám sugárzod mosolyod.
Vágyaim veled az égig érnének
Most neked mondom nem az égnek.

Kellesz nekem, mint tükörnek a kép
Holdnak a nap, csillagnak az éj
Mint tónak a folyó,
Mint télnek a hó

Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel?


Mikor hajolhat ívbe testem testeddel?
Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled?
Mikor simítja arcom bársonyos kezed?

Hideg és sötét van nélküled.
"

"Azt mondják minden nap észrevehetsz egy csodát csak nyisd ki a szemed. Meddig láthatjuk még ezeket
a csodákat? Olvadnak a gleccserek, irtják az esoerdoket. Minden nap eroszakot követünk el az
anyatermészeten. Gyilkosság, eroszak ,terrorizmus, de meddig? Nem sokáig. Hamarosan mindenki azzal
lesz elfoglalva, hogy valahogy életben maradjon.
Ez vízió? Bárcsak így lenne. De a jelen mást vetít elore. Miért van ilyen hoség? Miért teszik fel
egyáltalán ezt a kérdést? Hisz mindenki tudja a választ. Saját magunknak "köszönhetjük"
.
Forró aszályos nyarak következnek és hideg, kemény telek kevés csapadékkal.
Az emberiség miért képzeli magát felsobbrendu fajnak? Azon belül is mi fehérek különösképpen?
Miért képzeljük magunkat különbnek mint az állatok és növények?
Ok táplálkoznak, szaporodnak, hogy a fajuk fennmaradjon. Ok annyit használnak fel a természet
eroforrásaiból amennyi létfenntartásukhoz szükséges. Az ember? Gondolom nem kell mondanom.
Persze ha a boldogság és szeretet lenne a fontos talán harmóniában tudnánk élni a természettel.
Tudom, tisztában vagyok vele nekem nagyon érzékeny a lelkem. A TXT-n néztem a sok társkersot és már
ettol könnyes lett a szemem hiszen én is az vagyok és tudom milyen a magány.
A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de ha nem talál v